Az albán zászló története - Ladányi Lajos 2010.

Balkáni Túra két személyre és Transzalpokra 3050 km-en át.

  • 5. nap

    Valboné(Al) – Fierze(Al) – Koman(Al) – Skhonder(Al) – Mes(Al)- Skhonder(Al) - Hani i Hoti(Al) – Podgorica(Mon) – Kolasin(Mon) – Mojkovac(Mon) – Zabljak(Mon) – Savnik(Mon) – Niksic(Mon)
    450 km

  • Ez a nap inkább kalandos, mint sem veszélyes lett volna. Reggel kijöttünk kb. 30-40 km-es zsákutcából és elértük a komp kikötőt. Ahol azonnal kiszúrtam a zászlót.

    Arról, hogy itt komp jár, először a térképen szereplő piros szaggatott vonalból következtettem, majd bizonyosságot az internetről szereztem. Sőt a menetrendet, a tarifát is a neten találtam meg. Tudtam, hogy kb. 30km és 2 órahossza a menetidő. Tudtam, hogy csak naponta egyszer jár oda vissza. Láttam fotókat a behajózásról.

    Láttam fotókat az útról és tudtam, hogy ezt meg kell nézni. Minden képzeletet felülmúló élmény volt. Már az előző napi hegyvidéki szakasz is káprázatos volt ami Kukesből Fierzébe vitt. Ennyi kanyart és itt-ott extra rossz minőségű endúros úton még nem mentem. Leírhatatlan szépségű panoráma utak. Számos halotti emlékmű az út szélén, akik elvéthettek egy-egy kanyart - arra járó szerencsétlenek.

    Az interneten láttam először képet a kompról és láttam rajta az albán zászlót. Még idehaza a tervezgetés időszakában határoztam el, hogy ez a zászló lesz utazásunk célja. Ezt a zászlót meg kell szerezni.

    A behajózás egy egészen elképzelhetetlen szürreális folyamat. Az összes jármű, a 2,5 tonnás kisteherautótól kezdve a 30 tonnás kővel megrakott nyerges vonatatón át a személykocsikig mindenki tolatva megy fel a kompra. Miközben a komp szimmetrikus. Felhajtóhíd van hátul is. Csak az út végén derült, hogy miért kell tolatni.

    Azért mert azon a felén köt ki a célnál is. Hogy miért? Valószínű, mert vagy rossz lehet a hajtóműve és csak egyik irányba tud menni. Vagy nem működik csak egyik csapóhídjának emelője. Nem derült ki az igazság.

    A behajózás után egy felduzzasztott kanyonon keresztül halad a komp. Jobbról-balról meredek sziklafalak. Néhol olyan szűk, hogy kőhajításnyira van a szikla. A kormányos mindvégig feszülten figyel és kormányoz. Egész út alatt hallatszik a kormánylapát hidraulikák szinte folyamatos szuszogása. Itt nem lehet hibázni. Pár másodperc elbambulás és a falnak ütközik a hajó. 

    A komp műszaki állapota leírhatatlanul alulmúl minden várakozást. Induláskor a kristálytiszta vízbe olaj kerül, nem is kevés legalább 100 m2.

    Két motorja van. Mindkettő kormol. A csapóhidak 6 csapszegtengelyéből az első teljesen hiányzik. A csapóhidat emelő daru drótkötele ki van rojtosodva. A csapóhídnak menetközben van egy jobbos és egy bal oldali biztosító lánca. Mindkettőnek be kellene lenni akasztva. Csak az egyiket használják.

    Ha ez az egy menet közben leszakadna, a csapóhíd a vízbe zuhan és a kompot orra bukik – a beömlő víz pedig lesodor róla minden járművet és utast. Az északi tengeren egy komp ezért borult fel és süllyedt el, mert az első ajtaja nem volt rendesen becsukva és a víz be tudott áramlani.

    Az viszont vigasztalónak tűnhet, hogy a part közel van és egyből a vízbe tudunk ugrani, ha baj lenne. A hajón találkoztunk a ZZ’Top egyik tagjával, aki inkognitóban egy kb 35 éves Fiat Ritmóval utazott a kompon. De a hajón utazott két osztrák KTM-es is.

    Albániában Mercedes kultusz van. Ez az ékszereken is visszaköszön. Ez a fotó a csapóhíd kezelőjének ujján figyeltem ki.

    Kikötés után a Montenegrói határ felé még betérünk Mes településre ahol egy hidat nézünk meg.

    A határt átlépve gyorsan beérünk Podgoricába. Az irányt a Tara kanyon felé vesszük. Elkezd esni az eső ismét. Beöltözünk. Amikor a kanyonhoz érünk és megállunk fotózni, Józsival összenézünk és szinte egyszerre mondjuk: ez minden ? – Albániába ettől sokkal nagyobbakat láttunk. És ez szó szerint így volt.

    Zabljaknál felérünk egy fennsíkra, ahol nagyon hideg volt. Láthatóan méregdrága környék. Meg sem kísérelünk szállást keresni.

     

    Gyerünk tovább, még csak 5 óra felé járunk! Majd később keresünk szállást. A Zabljak – Niksic utat meg kellene tenni. El is indulunk, de hamarosan ráfutunk egy épülő murvás útra, ami ki is van táblázva Niksicre.

    Haladunk vagy 20km-t a friss murváson, amikor kiderül, az út nincs kész. Egy épülő alagút zárja el az utunkat.

    Józsi Garminjában ez volt, valahol Zabljak környékén.

    Vissza. Rátérünk a régi útra. 89 km-t jelez Niksicig. Nagyon hideg van max 5-8 fok lehet. A hátsó gumim a hidegben elkezd csúszkálni. Valahol fél úton belefutunk egy koccanásba. Egy beláthatatlan egysávos kanyarban összefutott két személyautó. Sérült nincs. A kis Suzukiviszont annál jobban össze van törve. Jönnek a rendőrök. Mi meg húzunk el Niksic felé. Este 10 óra után érünk a Tito szállodába.

    A nevet én adtam neki – tudja a franc mi a neve valójában. Szocreál pusztulat. Egy nagy ganéj az egész. Érezni a hetvenes évek cigarettafüstjének áporodottságát minden egyes négyzetméteren. Ha lett volna idő mentünk volna tovább. De esett és hideg volt, mi pedig éhesek voltunk és fáztunk. Konzervet a gázfőzőn melegítettem a szobában. Ami persze szigorúan tilos. 33 eurós fejenként szállás a második emeleten. Az eddigi legdrágább és leghitványabb. A motorokat viszont éjszakára bezárták a hotel udvarába. Legalább nyugodtan aldtunk. 

Statisztika

59546 hozzászólás, 299 téma

Legnépszerűbb téma: Nappali

Legpörgőbb téma: Nappali

felhasználó

Legújabb felhasználó:

Látogatók összesen: 


Felhőkép

Kedvezményes vásárlás minden TA tulajdonosnak.