Reggel mikor felébredtünk, szakadt az eső. Az erkélyről szétnézve körös-körül masszív esőfelhők vettek bennünket körül. Ezért úgy döntöttünk, hogy a Kotori öblöt és Dubrovnikot kihagyjuk és indulunk hazafelé. Innen így is két nap az út hazáig. Nem nagy kedvünk volt már az esőben motorozáshoz. A montenegrói és a bosnyák határátkelőhely egymástól több száz méterre van. Az odavezető út egy tórendszer mellett visz el, ami derült időben biztosan még szebb látványt nyújtana a magasból.
A senki földjén viszont megint egy káprázatos panorámát nyújtó szakasz következett, ahol megálltunk fotózni.
Treblinjébe érve az eső alábbhagyott. Nem vetkőztünk le, mert már máskor is segített az esőruha. Távol tartja az felhőket. Bosznia számomra egy kellemes meglepetés volt. Az összes benzinkúton elfogadták a bankkártyát és nyoma sem volt trükközési kísérletnek.
Az emberek kedvesek, segítőkészek és mosolygósak. A vidék rendezett, nem látni szegénységet.
A benzin errefelé is egy euro környékén volt. Montenegróban viszont nem tudtunk kártyára tankolni. Ott az euró a fizetőeszköz, pedig hivatalosan van nemzeti valutájuk. Ezt viszont valamiért nem használják. A benzinkutakon a kútoszlop is euróban számol és a hotelben is eurós számlát kaptunk.
Treblinje után elértük a Neretva völgyét, ami igazán látványos panoráma út egészen Mostarig. Itt lementünk a partra egy kicsit a sárban.
Mostar előtt megálltunk egy OMV kútnál. Annál is inkább mert a felhők rohanásából arra következtettünk, hogy itt hamarosan felhőszakadás lesz. Jól döntöttünk. Olyan eső esett legalább 20 percig, hogy alig lehetett pár száz méterre ellátni.
Evés és a kényszerű esőszünet után Mostarba érkeztünk. A bazársor elején álltunk meg és egy jóravaló butikosra bíztuk rá az egyébként lezárt motorokat. Sisakok kesztyű, tanktáska a butikban a pult alá került. Az őrzés fejében csak annyit kért, souvenirt nála vásároljunk.
A híd és a bazár megtekintése után csepergő esőben indultunk tovább. Utunk során Zenicatól a Bosna folyó völgyében haladtunk, ami egyrészt lenyűgöző tájon, másrész kitűnő minőségű úton haladt Dobojig. Itt kezdett ránk sötétedni.
Egy útszéli vendéglőben pizzát vacsoráztunk és forró teát ittunk.
A mosdóban infrás vízcsap és makulátlan tisztaság fogadott. 5 km-rel később találtunk egy nonstop motelt, ahol 22 euróért aludtunk személyenként reggeli nélkül. Megint csak kifogástalan tisztaságú szobában.
Előzőleg Lisac környékén egy szűk völgyben belecseppentünk egy muszlintemetésbe. Az út közvetlenül a temető mellett haladt. Nagyon sokan voltak. Emberek álltak a sír körül, a temetőben és a falun átvezető út mindkét oldalán. Legalább 500-an lehettek. A szertartáson és a gyászolókon szinte lépésben haladtunk keresztül. A lehető legtöbb tiszteletet megadva. Nagyon szomorú jelenet volt.
A Vakuf – Novitravnik útszakasz panoráma útnak van jelölve a térképen. Eleinte nagyon rossz minőségű murvás útnak indul, majd később javul, végül aszfalttá változik. Ezen a szakaszon láttunk háborús nyomokat. Egy szétlőtt házat. Szomorú mementó ebben a gyönyörű környezetben.
