Másnap reggel összepakoltunk és irány a Montenegrói határ. Humnál léptünk be a fekete hegyek országába.
A Tara kanyon ezen részén még nem jártam. Tavaly a zabljaki szakaszt láttuk és azt hittük ezzel kész is. Tévedtem. Ráadásul ez a szebb és vadregényesebb.
Az időjárás jelentésből előző este már megtudtuk, hogy nem sok jóra számíthatunk. Végig párás szemerkélő esőben haladtunk. Csak néha sütött ki a nap.
Tito és én:
Nem derült ki mi ez az izé. Halála után 30 évvel is úgy látszik még most, hogy talán Tito marsal?
Igaz Tito származást illeteőn horváth-szlovén volt - nem montenegrói. Hogy ki pingálta ki - sosem fog kiderülni.
Tito és a partizánok:
Itt van az útelágazás a híd előtt . Itt kell Zabljak felé menni.
Miután a szerpentinen felkapaszkodtunk, fotó a Pivsko Jezero hidjáról. Az előbb még ott voltunk a part közelében.
Hosszú az út zabljakig. Szinte egy örök valóságnak tűnt.
A már sokat látott kosárlabda palánk most már nekünk is megvolt.
Montenegro legmagasabb pontja a Durmitor hegy csúcsa (2522 méter), amelyet Bobotov Kuknak hívnak. A hegységrendszerben még további hat kétezer méter feletti csúcs található. Az alant elterülő tavak selymes kékje és a föléjük magasodó hósapkás sziklák éles ellentéte lenyűgöző látványt nyújt. A hegység központi része a Tara, a Draga és a Sušica folyók mély kanyonjai által alkotott mintegy 400 km2-es terület, amely bő ötven esztendeje védett. Az UNESCO 1980-ban nyilvánította természeti világörökségnek a Durmitor Nemzeti Parkot.
Azt nem lehet tudni, hogy kik szoktak itt kosrazni. Egy viszont biztos, közel távol nincsenek házak.
Valahol fél úton megálltunk kajálni. Az utunk során végig volt nálunk annyi ennivaló, hogy bolt nélkül is tudjunk haladni. A Niva csomagtartója pedig hozta velünk mindazt a vízmennyiséget ami egész útra elegendő volt. Ennek később még nagy jelentősge lesz, amikor az első albán kempingben vacsorát akartak nekünk készíteni.
A tara folyó valószínűtlen színe. Tényleg ilyen kék.
Attila a Tara folyó hídjánál, már Zabljak után.
A Montenegrói határátkelés után a térképen látható utat jártuk be.
maps.google.hu/maps
Estére értünk a Ropojane völgybe.
A B. ponton túl nem mentünk, mert az út egyre keskenyebb és meredekebb lett. Bőröndökkel nem akartunk kockáztatni egy borulást sem. Józsi vissza is fordult és a völgy bejáratánál várt meg bennünket.
A Ropjane völgy egy zsákutca völgy. Innen tovább nem lehet haladni. Csak profi gyalogos túrafelszereléssel lehet a hegycsúcsokon átjutni. Odaát Albánia van.
Visszafordulás után a völgy kezdetén a kép közepén találtunk egy nagyon érdekes természeti jelenséget. Még soha nem láttam ilyet. A képen látható viszonylag bővizű patak egy kürtőben eltűnik. Elég félelmetes dübörgés közepette. Akit ez a kürtő beszippant, annak annyi. Legalább 10 méter mély ami látszik, de szerintem ennél jóval mélyebbre zuhog a víz. Elneveztem a helyet mosógépnek. Másodpercenként legalább 5 m3 víz tűnt el a kürtőben. A közelben sehol nem láttunk olyat patakot, ami arra engedne következtetni, hogy ennek volna a folytatása.
A közelben két völgyet akartunk megnézni. Ez volt az egyik, a másik a Grebaje. Mint kiderült, ott az út végig ki van építve. A völgy maga sokkal keskenyebb rövidebb és ott házak is vannak. No és egy panzió – vendéglő, melynek létezéséről tudtunk. Ide terveztük az aznapi szállást.
A faházak szigetelés nélkül készült. Ezt a völgyet télen nem lehet elérni. Valószínű betemeti a hó. Fűtés sincs bennük.A motorok éjszakára biztonságban voltak. Madár sem járt a környéken. Az udvarra vezető utat - a kapubejárót a Niva elállta éjszakára.
A vendéglátónk étlapot hozott, de sajnos nem beszéltek angolul így a számunkra idegen nyelven íródott ételek közül találomra választottunk. A kaja valamiféle micsre emlékeztető fasírtpogácsa volt. Jó zsíros. Saláta tállal és sűltburgonyával. Csúszott rá a sör.
Később a gazda látván hogy jó vendégek vagyunk (eszünk iszunk) elővette a sajátfőzésű sligovicáját. Velünk ivott egy pár pohárral. Végül a háttérben megszólalt a Natali reflénnel bíró multkultúrális remekmű. Ennek refrényét hangosan énekelve jeleztük, hogy ezt a nótát bizony mi is ismerjük. 
Képek a völgyről. A háttérben látszik, hogy meddig ttart. A hegy túloldalán Albánia van. Holnap már arra fogunk motorozni.
maps.google.hu/maps
Késő este feküdtünk le. Nyugodtan tudtunk pihenni. Reggel korán keltem, a többiek még aludtak. Akkor jártam be völgy maradék részét.