A kikötőben gyüleztek mindazok, akik aznap Fierzbe akartak eljutni. Nagyon észen kellett lenni, mert sok nagyon rossz kinézetű ember olálkodott a motorok körül. Minden mozdíthatót leszedtünk és jól elraktunk. Valaki mindig őrködött.
A komkikötő wc-je már nem volt szokatlan a kemping után. Ez tényleg az aminek látszik és a szaga is.
A komp érkezése után behajózás. Együtt utaztunk a tegnap este megismert cseh motorosokkal és a lengely terepjárósokkal. A komp kb 30 km hosszú felduzzasztott völgyben halad. A menetidő két orahossza. Lélegzetelállító hely ez. A sziklafalak időnként nagyon közel voltak a hajóhoz.
Kikötés után irány a Valbóna völgy. A szállásunkat megtalálva lepakoltunk. Mindenki nagyon fáradt volt. Józsi megint panaszkodott, hogy ő bizony több terepet nem akar látni. Szétrázza a rossz gerincét a Níva.
Így aztán a völgy végéig csak Attila és én mentünk el. nagyon jót motoroztunk. Vacsorára értünk vissza a szállásra. Kajáltunk beszélgettünk, majd lefeküdtünk. vendéglátóink nem voltak valami túlzottan nyájasak, a háziasszony például ki sem jött mikor érkeztünk. Annál is furcsább volt ez, mert tavalyról már ismert bennünket és ezt megelőzően hónapokon keresztül leveleztünk a foglalást és a részleteket illetően. Úgy vettem észre Katherina mint ha nem lenne teljesen egészséges. Amit nem is nagyon csodálok. Egyik cigarettáról gyújtott a másikra.
A völgy végén azok a hegyek már ismerősek voltak. Teganap ugyan ezeket a csúcsokat láttuk csak Montenegró felől. A völgy ezen déli része ahogy elnéztem vízben gazdagabb. Több és bővizűbb patakot láttunk. A csúcsokon még bőven volt hó. Találtunk egy patakot, amin többször átkeltünk.
Attila és én a Valbóne völgy végén Albániában. Ez a világ vége. Ide már nem hoztuk a bőröndöket. Sokkal jobban tudtunk menni. Jópár mellékútra letértünk és igazi örömmotorozás volt ez a kora esti önfeledt csavargás ebben a varázslatos környezetben. Ezalatt a többiek aludtak a panzióban. Erről maradtak le. A legszebb részről. Másnap ide már nem jöttünk. Ahogy éreztem már mindenki a tengert szerette volna látni.
Voltak olyan szakaszok is ahol 90-110-es tempót tudtunk menni a hegyi murvás szakaszokon. A képen pont egy ilyen rész látható.
Attila és a Valbóne patak. Ivóvíz minőségű, szennyezés mentes részek ezek, ahonnan az ipar teljesen hiányzik. A völgy vége felé találtunk még szállásnak alkalmas panziót. Sok külföldi gyalogos túrázóval találkoztunk.
A motorok éjjel a panzió előtt parkoltak. Közbiztonság szempontjából nagyon jó helyen voltunk. Errefelé kizárólag vendégszerető emberek laknak. Nincsenek lopások és rablások.
A ház előtt a gazda a patak vizét ezekbe a medencébe engedte. Pisztrángot neve benne. Aki halat kér innen fogják ki neki merítőhálóval. Ami garantáltan fris. Ez a panzió bár hol Európában megállná a helyét. Elsőosztályú fürdőszoba, zuhanyzó és hímzett törölköző jár a szobákhoz. Óriási kontraszt tud lenni országon belül. A mindent alulmúló totális igénytelenségtől, a profi vendéglátósig volt alkalmunk megtapasztalni mindent.
A panzióban csak mi voltunk.
Én és a Valbóne völgy. Ezért gyúrtam egy évet, hogy ide újból eljussak. Sikerült. Ami ez után jött, a túra hátralevő része nem éppen úgy alakult ahogy eredetileg terveztem. A terepezéshez Józsinak már egyáltalán nem volt kedve. Azért, hogy a csapat ne szakadjon szét, kompromisszumos javaslatot fogadtunk el. Másnap nem megyünk a Lure Nemzeti parkba, ha nem egyenesen a makedón tengerpartra megyünk egy kempingbe.
maps.google.hu/maps
A 4. napi útvonal. Koman (komp) Fierze-Valbone.