Reggeli után a Malta völgybe indultunk. Megnéztük a völgyzáró gátat. Végigmentünk a panoráma úton, a hajtű alagúton. Majd elkanyarodtunk a Nokalm nyugati bejárata felé, de sajnos útépítés miatt le volt zárva. Ezért a Villachner Alpenstrassze felé indultunk. Felmentünk a hegy tetőre, ahonnan Villachot és az olasz Dolomitokat is lehetett látni. Ez a panoráma út meglepően gyors. Kevés a lassú a kanyar, ezért jól lehetett rajta döngetni főleg felfelé, mert viszonylag üres volt. Lefelé már lassabb volt a tempó.
Ezután azt találtuk ki, hogy megnézzük a Nockalmstrassét dél felől – talán nyitva van. Időben jól álltunk. Viszont amikor Rottensteint elhagytuk, Zoli újabb defektet kapott. A másodikat. Nagyon nehezen birkóztunk meg a feladattal. Zoli volt a sorban utolsó én mentem előtte. Figyeltem én hogy jönnek de, olyan kanyargós volt az út, hogy nem tűnt fel, hogy nincsenek mögöttem. Egy hosszabb és belátható rész után vált világossá, hogy nincsenek meg. Attiláékat, akik előttem haladtak megállítottam és visszafordultam. 5-6 km után találtam meg őket. Defektes volt a hátsójuk megint. Visszasiettem Attilához és előreküldtem a többiekért, hogy forduljanak vissza. Én pedig újra visszamentem és elkezdtük szerelni a kereket. A szerszámok nálam voltak. Eleinte szép idő volt, de hamarosan egy zivatar alakult ki felettünk. Se előttünk se utánunk nem esett. Csak abban a 3-4 száz méteres sávban ahol szereltünk. Szerencsére volt még tartalék belső, így meg tudtuk csinálni a kereket. Az idő közben viszont eltelt. A Nockalm bezárt. Irány haza. Vacsora és fürdés után nem volt gond az elalvással.
