A kiszombori körforgalomnál 5ó 30perckor találkoztam Józsival. Sima és gyors határátkelés után Temesvár felé indultunk. Gyakorlatilag végig esőben. Hol csak csepergett, hol zuhogott. Út közben nagyon sok helyen félpályás lámpás lezárások útépítés miatt. Fél 11-kor értünk Hátszegre a találkozási ponthoz. Itt egyesült a csapat. Ketten jöttünk Magyarországról (Józsi és én) 3-an Marosvásárhelyről (Marci és Judit, aki Attila utasa volt) Hátszegen mindenki teletankolt és irány Petrozsény. Petrozsényt elhagyva délnyugat felé, eleinte változó minőségű aszfaltúton haladtunk, majd hirtelen egy nagyon jó minőségű igazi csapatós útszakasz következett.
Fogalmam sem volt arról, hogy ez a kiváló minőségű és igen csak gyér forgalmú út valójában egy zsákutca. Mielőtt azonban véget ért volna megálltunk egy patakkereszteződésnél fényképezni és filmezni.
Aztán az út amilyen jó minőségű volt, olyan hirtelen véget ért. Innentől kezdve 40-50 km erdei murvás saras út várható. A jelenleg kapható térképeken és a GPS-ben ez egészen másképp van. A térképeken még földút sem volt jelölve.
Cserna völgye.Kezdődik az expedíció. Az eső elállt és kisütött a nap. Megérkeztünk oda amiért jöttünk – átkelni ezen a kb. 40-50 km hosszú völgyön. Mielőtt azonban nekivágtunk volna az ismeretlennek, megálltunk egy kicsit szusszanni. Megebédeltünk a völgy bejáratánál. 1387 méteren vagyunk.
Már legalább másfél órája haladtunk a saras murvás, néhol jól és néhol saras és igen csúszós úton befelé, amikor elérkeztünk a hegyomláshoz.
A túra előtti felkészülési időszakban aggasztó híreket is kaptunk erről a szakaszról. Egyáltalán nem biztos, hogy sikerül a völgyön átjutni.Tudomásunk volt a hegyomlásról, ami rendszeresen megismétlődik és ilyenkor napokra lezárja az út magát. Ekkor csak mountain bike-osok tudják ezt a szakaszt legyőzni.A bicklis kép a túránk előtt készült.
Főleg eső után várható a hegyomlás, amikor a laza szerkezetű köves és saras talaj átázik és 100 m3-ek csúsznak le a völgybe. Az átkelésnek ez volt az egyetlen pontja, ami bizonytalanságban tartott bennünket. Ráadásul esős időben voltunk. Ezt a részt nem lehet kikerülni.
Az omlás láthatóan frissen volt eltakarítva. Még látszottak a gépek nyomai. Ettől még mi megálltunk és először alaposan szemügyre vettük a szűkületet.
A hegyoldal bár nyugalmasnak tűnt, apró mozgások voltak láthatók. Időnként apróbb kövek érkeztek fentről. Tanakodás és szemügyre vételezés után egyenként keltünk át. Ha omlik, csak egyet vigyen magával – alapon. Még Jutka is leszállt és egyedül ment át.
Időnként látszanak a Retyezát havas csúcsai.
Szűk szurdokok, patakvölgyek. Több helyen is megálltunk fotózni. 8ó. körül értünk az első napi szálláshelyünkre. Közel 3 óra alatt értünk át a szurdokon.
Közben elhaladtunk a Cserna tó mellett is. A magasból láttuk. Itt azonban már nem álltunk meg, mert már mindenki szeretett volna véget vetni az aznapi motorozásnak. Sarasan, koszosan, éhesen, szomjasan, kissé átázva, fáradtan vertünk tábort. Megettük a konzerv vacsorát, beszélgettünk. Közben tüzet gyújtottunk, jól esett melegedni. A sátrak mögött patak zuhogott, aminek egész éjjel hallgattuk a hangját. Alig aludtam valamit.