Az éjszaka nem esett. Reggel a tábortüzet még felélesztettük, újból melegedtünk. Nem volt több 10 foknál. Gyors reggeli, sátorbontás. Elkezdett esni az eső. Még szerencse, hogy pakolás után – így a sátrakat szárazon tudtuk elcsomagolni.
A táborhelytől Herkulesfürdőig 45 km volt hátra. Gyalázatos betonút az utolsó 5-10 km-re javult meg. Ez a szakasz már rajta van a térképeken és a GPS-ben is benne volt, de időnként a kurzor lement az útról. Útkereszteződések nem ott vannak ahol valójában. Innen sejtem, hogy a Cserna völgyet dél-nyugat (Herkulsefürdő) felől nem egyszerű megtalálni. Nem tudni hol kell lekanyarodni, az útjelző táblák meg elég hiányosak.
Herkulesfürdőn szakadt az eső. Kénes szagot érezni néhol. Átfagytunk. Nem is csoda egy utcai digitális hőmérőn 9 fokot láttam. Beülünk egy elegánsabbnak tűnő vendéglőbe. Meleg ételt ettünk forró teával és kávéval.
Ettől új erőre kapunk. Indulunk Orsova irányába. Az eső még mindig szakad. Orsova után csak azért fordultunk balra, hogy megnézzük a vaskaput. Valószínű soha az életben nem fogunk erre járni. Bár az erőműig és a határátkelőig elmentünk, fényképezni nem tudtunk. Egy mogorva román határőr 5 perces megállást és szemlélődést engedélyezett és semmi fotózást. Így visszafelé álltunk meg és fotóztuk le az ojjektumot.
Orsova. Ide vonatkozóan érdekes dolgokat tudtam meg. A vaskapunál áthaladó hajók két ütemben zsilipelik a közel 30 méteres szintkülönbséget. Ennyivel magasabb a Duna Vaskapu előtti ezen szakasza azért, hogy a Kazánszorosok hajózhatók legyen. Ez a vízszint emelkedés azonban a régi Orsova vízalá kerülését jelentette. Tehát a régi Orsova az ott van az orsovai öböl alján. Ami most látszik, az újjáépített város. Orsovát elhagyva elértük a Kazán szorost.
Először távolról, majd közelről is lefényképeztük. Ezt a sziklába vésett portrét és emlékmű közvetlenül a szoros előtt van.
Az egész út alatt sok ilyenekhez hasonló kóbor kutyát láttunk.
Újmoldova felé haladva változatos minőségű úton haladunk. Első osztályú felújított út, majd murvás kátyús.
A nagy Kazán-szoros után kisütött a nap, majdnem levettük az esőruhákat, mikor újból zivatarba kerültünk. Ezen a szakaszon a Duna parton százával láttunk horgászokat. Újmoldován már napsütés várt bennünket.
Itt újból tankoltunk és elindultunk a második napi szálláshelyünk felé a Karas Szurdok Nemzeti Park irányába.
Újabb erdei murvás utak következtek. Szenesfalu, Néraszlatina, Harampatak, Oravicabánya településeken mentünk keresztül. Közben patakok és tavak mellett haladtunk el. A Néra szurdokhoz már nem mentünk be, mert zuhogni kezdett az eső. Majd Oravicabánya környékén elállt és újból erdei murvás következett. Végül elértünk egy festői helyen található, szépen kialakított táborhelyre. Közelben egy vadászházzal, ahol láthatólag nem volt senki.
A táborhely kijelölt helyen van ezért szabad a sátrazás. Nemzeti parkokban, csak kijelölt helyen szabad sátorozni. A táborhelyre egy emelkedő visz fel, majd következő nap ugyanott lefele. A fű tiszta víz. 832 méter magasan vagyunk. Láthatólag senki nem járt itt az elmúlt hetekben. Derékig érő csuromvizes fűben csak a négy motor nyoma volt látható.
Tábort verünk, tüzet gyújtottunk megittuk megettünk mindent amit hoztunk vacsorára. Beszélgettünk, közben szárítottuk az aznap elázott felszerelést. Majd mindenki lefeküdt.