Ez a nap nem úgy sikerült ahogy elterveztük. A környék csak a Marci erdélyi garminos GPS-ben szerepelt. Az sem volt teljesen egyértelmű. El is tévedtünk az erdőben rendesen. Nagyon sáros utakon haladtunk.
Útközben sokat álltunk meg tanakodni merre is kellene menni.
Végül rájöttünk, hogy pont az ellenkező irányba haladunk mint szerettük volna. A bizonyosságot egy favágó ember mondta meg.
Ott viszont már késő volt. Senki nem akart visszafordulni. Erdei fakitermelő buldózerek által járt útra tévedtünk. Néhol tengelyig érő sárban. Itt csak a bevezető szakaszról vannak képek és videók. Itt volt is egy borulás. Attila csúszott meg, de szerencsére sem testi épségükben sem a motorban nem esett kár.
Az erdei ember eligazítás után már nem tudtam egy kézzel vezetni. Megállni meg nem lehetett, mert az az azonnali és teljes elsüllyedéssel lett volna egyenlő. Ez a szakasz csak pár km volt. Egy patak völgy. Innen kikecmeregve azonban egy olyan helyre kerültünk ami mindenkit meglepett. Egy kommunizmusból itt maradt duzzasztó amiben szerintem soha nem volt víz. A környezet azonban lélegzetelállító. Meg is álltunk fotózni. A motorok és mi is nagyon sárosak voltak.
Kiérve a sárból egy főútra jutottunk, ahol egyre jobb minőségű utón haladtunk Anina és Resicabánya felé. Anina és Resicabánya közt kiváló minőségű igazi csapatós út volt. Nagyon kanyargós, olyannyira, hogy 80-90-nél jobban nem is mentünk. De így is nagyon élvezetes volt. Resicabányán tankoltunk, majd kitaláltuk, hogy menjünk étterembe meleget enni. Fenntartásaim voltak. Öt sáros embert szívesen látnak egy fehérabroszos vendéglőben? Igen szívesen. Beültünk és jóízűen bezabáltunk. Szükség is volt az erőre, mert ami ez után következett, ahhoz kellett az erő.
Elhaladtunk egy tó mellett és lepusztult enyészetnek indult szélerőmű mellett, majd felmentünk egy Szemenik nevű hegycsúcsra (1446 m) ahol agyon fújt a szél, de gyönyörű kilátás volt a környékre.
Újból erdei murvás út következett Temesfőnél tértünk le az aszfaltról és Temesszlatina irányába haladtunk. Természetesen a GPS-emen hol rajta volt az út hol nem. Itt találtunk egy patakot, amin átkeltünk.
Végül egy 20 km erdei murvás út végén megérkeztünk Temesszlatina nevű településre. Itt kaptam defektet. Egy hatvanas szöget szedett össze a hátsó kerekem. A szöget kihúztam, de a hozott Motul defektspray semmit nem ért. Ki kellett cserélni a belsőt.
Abroncs lefeszegetése után belső ki. Egy centis hasadás van rajta, azon keresztül jön kifelé a massza, és úgy néz ki, mint ami nem akar megszilárdulni. Szerencsére vittem első és hátsó tartalék belsőt is. Hamar összedobtuk a kereket. A házból ami előtt megálltunk egy helybeli bácsi jött ki és még pumpát is hozott.
Szerelés után kimentünk a főútra és irány Karánsebes, ahol először megálltunk tankolni. Másfélórás késésben voltunk.
Már a harmadik táborhelyen kellett volna lennünk, a Gura Apelor-Tó gátjánál. Az úton találkoztunk záróvonalat átlépő tehéncsordával
A szurdokba érve festői útra értünk, majd 30 km után elértünk a gáthoz.
Itt készült egy csoportkép.
És természetesen elkezdett esni. Már jócskán sötétedett, mikor tábort vertünk. Szintén egy patak parton. Képeket itt már nem tudtam készíteni, mert pont annyi időnk volt, hogy a sátrakat felállítsuk. Alig vacsoráztunk, hamar lefeküdtünk. Én nem vertem sátrat. Marci három személyesébe töltöttem az éjszakát. Egész éjjel zuhogott. Fél tíz felé csendesedett annyira, hogy gyorsan összepakoltuk a vizes sátrakat és el tudtunk indulni. Mivel kevés benzinünk volt bementünk Hátszegre és ugyan annál a kútnál tankoltunk ahol első nap találkoztunk.
Itt búcsúztunk el.
Tanulság:
Megfogadtam, hogy ezen a túrán mindenképp átkelek egy patakon. Nem egy lett belőle ha nem kettő. Egyiken többször is. Felejthetetlen négy nap volt még akkor is, ha gyakorlatilag minden nap esett.
Ladányi Lajos, 2010. június
danyila filmje:danyila.hu/turafilmek/Romania2009/romania2009.avi
Regal filmje: danyila.hu/turafilmek/Romania2009/retyezat.mpg