Az ötödik nap megint csak kalandosra sikerült. Egész nap terepen voltunk. Az eső nem esett, sőt nagyon meleg volt egész nap. Az északkeleti irányba látható zsákutcák különféle köbányákban, illetve útépítési zsákutcákban értek véget. Erre mondtam magamban: "nem jutottunk át, vissza kellett fordulni". A túra kiinduló pontja a Zall-Dajt Nemzeti Park TIranától keletre. Eddig csak itt, ebben a nemzeti parkban volt sorompós be illetve kiengedés. Csak ötödik nap reggel tudtuk meg miért. Az út legészakibb részén, ahol a tiranai panoráma kép készült, egy ma is működő katonai bázis van. Ahonnan udvariasan visszafordítottak bennünket. Találtunk egy felvonót is egy nagy erdei tisztáson. Ez a terület olyan mint nálunk Budapesten a Normafa és környéke. Már korán reggel sok környékbeli autós turistával találkoztunk. Pedig nem egyszerű ide feljutni. Az út egy jelentős része poros földút. Nem túl rossz minőségű, csak keservesen és lassan járható. A térképen látható szakasz mindössze 140 km. legmagasabb pontja 1800 m, a felső zsákutca végén.
Az út további része ilyen és ehhez hasonló volt. Igazi endúros paradicsom. Hol keskeny, hol kicsit szélesebb.
Egy helybéli sráctól kértünk útbaigazítást. Persze hogy rossz irányba mentünk. Ha kaladot akarunk - le kell térni a megszokott útról. - erre hamar rájöttünk. 
Nincs korlát. Azt hiszem ez jól látszik és itt még milyen széles és száraz az út. Később ez néhol volt fele ilyen széles is és esőáztatta sikos, sziklássá változott.
Egy ilyen kőomlást élőben átélni nem tesz jót az egészségnek. Ez így itt fog maradni hónapokig. Senki nem takarítja el.
Az utat lánctalpas markolókkal építik. Kifigyeltük. Amit lefaragnak az út kedvéért azt a másik oldalon lezúdítják a völgybe. Itt még lezúdítani sem volt már kedvük. El lehet képzelni, milyen minőségű tud lenni egy markolókanállal kifaragott "sík" felület. Olyan aminn a túlsúllyal rendelkező mélyen ülő Givi bukócsöves motoros fennakad.
Ezen a szakaszon ittam meg a levét a túlsúlynak és a Givi bukócsőnek. Egy helyen jól odavertem az alját. Azt hittem átrepülök a kormány felett. De nem. Csak az alsó felfogatás görbült ki. Olyannyira, hogy a váltókar alá nem fért be a lábfejem.
Az ütéstől középen elöl a bukócsövem kiakadt. A közdarab el is veszett. A sebváltókarra ráhajlott az alsó szakasz. Ez utóbbit úgy orvosoltam, hogy lábbal kitapostam vissza az eredeti helyzetéhez. Persze ez nem sikerült tökéletesen. Innentől kezdve alig bírtam váltani felfelé. De hamar meg lehet szokni ezt is.
Ugyan is nem csak a bukócső lett oda, de kis idő múlva egy görgeteg kő letépte a középsztenderem rugótartó pöckét. A középsztenderem innentől kezdve a földön húztam. A rugót ugyan megtaláltam, de a pöcököt nem. Csomag le, szerszámok elő. A középsztender lyukába a rugót sikerült beakasztanom. Legalább nem húztam a földön. Innentől kezdve volt ugyan középsztenderem, de nem működött.
Eredetilg B-D irányba, Selisthe felé akartunk menni. Innen tovább nem volt út. Visszafordultunk. Pedig a googlin volna út. Ha itt sikerült volna átjutni Selishte irányába, akkor elértük volna a Lure Tavakhoz vezető út déli részét - hittük akkor. Így vesztettünk egy napot ráadásul vissza is kellett fordulni. Ja és a motorom alját is szétzúsztam.
A=Esti szállás a templomkerti camping
B=Útépítés miatt út vége
C=Köbány, út vége
D= Eredeti cél lett volna.
A hegyen tehát nem sikerült átkelni, pedig a google szerint egyértelműen át lehetett volna. Burel alatt az út szélén camping táblát láttunk. Elkezdtük keresni. Először túlmentünk rajta. Egy katolikus templom udvarán, 10€-ért sátorztunk fejenként. Ebben csak melegvizes fürdő volt. Reggeli nem. A melegvizes fürdő ennyit bőven megért, és biztosak voltunk benne, hogy éjszaka nem lesz probléma a közbiztonságot illetően. És mi a csoda? Volt ingyen vifi. Ebből tudtuk meg, hogy reggel 7-től eső lesz az egész környéken.
Nyugodt éjszakánk volt. Reggel én ébredtem először. Erősen borult volt az ég. Gyorsan felkeltettem mindenkit és elkezdtünk összepakolni. A sátrakat szerettük volna szárazon elcsomagolni. Ez szerencsésen sikerült. Már fel voltunk málházva, amikor elkezdett esni. Kényelmesen megreggeliztünk a parókia nyitott teraszán. Még arra is volt időnk, hogy megvárjuk az eső elcsendesedését. 8-9 óra felé elindultunk.
