transalp.hu

Transzalpina - Vidragerinc - Transzfogars

ITR - 2012.08.03 - 05.

Transalpina - Vidragerinc - Transzfogaras
Maszival ketten vágtunk neki a három napos túrának. A 2012-es romániai Transalp találkozóra mentünk: goo.gl/maps/3eFjm

A románok éves nagy találkozójára már tavaly is elmentünk. A barátságos fogadtatás és az élmények okozta hiányérzet bíztatott bennünket az idei részvételre.

A túra teljes útvonala, amit a 3 nap alatt bejártunk. Nekem 1200 km. Maszinak 1782 km. Szegedtől Ő még messze lakik.

http://goo.gl/maps/vjrdz

Az összes fotó megtekinthető nagyobb méretben is ha az egérrel job gombbal klikkelsz és a megjelenítés gombot választod.

Augusztus 3-án reggel találkoztam Maszival a szegedi Tesco parkolójában. Azért itt mert RON-t akart venni és abban bíztunk, hogy itt talán ólcsóbban tud venni, mint otthon. Hát nem olcsóbb - de ez akkor már mindegy volt. Az indulásra eljött Merlyn, hiába mondtam neki, hogy jöjjön velünk. Időhiánya volt. Épp melózni indult.

A Tesco parkolójából fél kilenc felé indultunk.

Petrozsény után kezdődött az az útvonal, ahonnan a motorozás érdemi része következett.

Először a frissen megépült Transalpinát vettük célba. Sajnos már végig le van aszfaltozva.

A csúcsról visszafordultunk és az irányt a Vidra gerinc felé vettük. goo.gl/maps/U07Bn Ezen a 44 km-es úton akartunk végigmenni. A fenti fotó 16.15-kor készült és18 óra 30 perckor több mint két óra haladás után döntöttünk úgy http://goo.gl/maps/Xaock C pontban, 17 km után lerövidítjük az utat és D-ben inkáb lemegyünk az aszfaltra. No de ne szaladjunk ennyire előre. C pont előtt azért többször megálltunk fotózni. Ez az út átlagosan 1800 méter magasan fut. Hol a gerinc jobb, hol a bal oldalán. Egy pár fotó A és C pont közötti szakaszról, a teljesség igénye nélkül:

A GPS-en néztem meg, nem volt remény arra, hogy sötétedés előtt végigmenjünk a gerincen. Még a felénél sem voltunk. Sötétedés előtt a találkozó helyszínére kell érjünk. Várnak a többiek: Lacisógor, Sasa, Tomred, - akik már előző este érkeztek.

Ezt a C-D útszakaszt eredetileg bele sem tettem a GPS-ebe a Goggle Mapsból, hiszen egyáltalán nem terveztem a rövidítést. A rövidítésnek több oka is volt. Kb 17.45-kor Maszi kolléga letért az útról és a tó irányába elindult a lejtőn C pontban. Szerencsére nem volt meredek a füves lejtő, és még ídőben el tudta fektetni a motorját - csak rossz irányba - lefelé. A motor kerekeivel felfelé feküdt a lejtőn. A bal oldali tükör eltört. Maszinak nem esett baja. Kettő hátrabukfenc után már talpon is volt. A motor felállítása nem volt egyszerű. Majd nem kevesek voltunk hozzá.Végül sikerült. A háttérben látszik az út és rajta a motrom. Jó párszor nekifutottunk, hogy feltoljuk.

Persze most vannak nagymenők, akik azt mondják: innen símán ki lehet jönni. Igen - ez igaz - viszont nézzük csak milyen a hátsó gumi mintázata? Aszfaltos. A fű pedig ha csurom vizes nem is, de nedves volt, hiszen a gerincen egész nap csepergett az eső. Annyira nem hogy be kelljen öltözni, de ahhoz elég volt, hogy a füves lejtőt járhatatlnná tegye. A motor végül persze felkerült az útra, de kb. még egyszer annyit kellett előre menni ferdén felfelé, hogy a motoromat ugyan ilyen távolságban volt a hátunk mögött. A domboldalon az út felfelé esőmosta füves volt. Ami annyit jelent, hogy a fűcsomók közt a talaj kilátszott és a lecsurgó víz gödrössé tette. Pont akkora gödrök voltak, amibe az első kerék szépen beleillett. Ezek megint csak nem vagy csak alig látszanak a képen.

Legyen itt az eredeti videó. Talán ezen jól látszik mi is a helyzet: transalp.danyila.hu/ITR%202012%20augusztus/Maszi/video/P5290083.AVI. Az viszont jól látszik, hogy a motoromat már jócskán elhagytuk, de feljebb nem kerültünk.

A C pontból látszódott az aszfaltos út egy kis darabja a fotó közepén és tudtuk, hogy oda kellen valahogy lejutni.

Azonban fogalmunk sem volt róla, hogy a murvás leágazás hova visz. Nekiindultunk.

Pár száz méter után viszont olyan meredek lett, hogy mire észbekaptunk már késő volt. Ha ez az út nem az aszfaltra vezet, végünk van. Vissza nem tudunk jönni. C-D szakasz 3,8 km, viszont 350 méter a szintkülönbség. A talaj pedig néhol nedves és saras, de legfőképp gödrös és köves.

Újra az aszfalton D pontban már fél hét felé járt az idő. A gyerekek Maszitól csokit kaptak.

Innen már haladtunk. Jó minőségű aszfalt vitt bennünket egészen Avrigig. A GPS-embe viszont az Avrigból kivezető út nem volt benne. A papír térképen rajta volt. Elindultunk. A hold szemből világított. Már jó pár kilómétert megtettünk, amikor elkezdtem gyanakodni. Jó irányba hakadunk? Végül aztán találtunk egy murvás leágazást, minek irányába mutatott egy tábla. Befordultunk. 50 méter után már láttuk jó helyen vagyunk. Regisztráltunk és a maradék ajéndékcsomagok számából láttuk, mi voltunk az utolsók azon a napon. Fél 11-kor értünk a táborba. Hideg sörrel indítottunk. Majd felvertük a sátrakat. Kajáltunk. Volt mics és sült krupli. Közben sorra üdvözöltek a tavlyról megismert haverok.

Tavalyi kedves isnmerős, Trajan Bukarestből. Az idén is ivott a pálinkámból. Emlékekezett rá, tavaly nála hagytam a literes félig levő csatosüvegemet. Mikor meglátott már mosolygott.

Maszi és Jack Deniels Aradról. Kicsit beszéte a nyelvünket.

Reggel ébresztő után 3 túrára lehetett jelentkezni. Mi viszont azt találtuk ki, hogy szervezünk mi magunknak útvonalat. A tavalyiból tanulva - tudtuk, hogy abban semmi élvezet nincs ha egyszerre 20-30 motoros megy végig egy útvonalon. Nem lehet akkor megállni amikor akarjuk. Nem az a sebesség amit mi akarunk. Hol túl lassú, hol túl gyors.

Mivel Maszi még nem járt a Traszfogarason és ezt nem szabad kihagyni, ha már idáig eljöttünk, ezt a programot találtuk ki. Sasa és Tom csütörtökön jártak ugyan erre, így ők másik túrára mentek. Hozzánk viszont csatlakozott Lacisógor és felesége Cili.

Reggel a táborban:

A sátram és körlet:

Sasa pakol.

Tomred és az Ő körlete:

A Transzfogaras nem volt messze, viszonylag hamar odaértünk:

Csaucseszku és a villája. Ma már vendégfogadó és étterem. A teraszon kávéztunk.

Laci felesége Cili

A hágó tetején siklóernyősöket láttunk. Várták, hogy a nap feljebb emelekdjen és kialakuljanajk a völgy felett a termikek. Később sikerült felszállást is lefilmezni.

Indulás előtt lefényképeztem a parkolóban levő bazárt. Tengernyi finomság. Ilyen nálunk nem volna lehetséges.

Az alagúton átkelve, a Vidraru tó felé vettük az irányt. Bemotorztuk a Transzfogaras déli részét is. Kevésbé látványos, de nagyon kanyargós. Az út viszonylag jól motorozható. Nem kátyús, de nem egybefüggően egyenletes a minősége. Óvatos vezetést igényel egészen végig. A Vidraru tó alatt megálltunk kajálni.

Rántott sajtot, csirke grillt, palacsintát, tejfölös lekváros fánkot ettünk. Utána Laci és Cili kitalálták, hogy felmásznak az 1342 lépcsős romvárba, ahonnan ragyogó kilátás nyílik a környékre. Én a magam részéről lent maradtam.

Ott a heygtetőn a rom és az alábbi túrista tájékoztató:

A felfelé vezető út és további képek fentről. Kezdenek a hegymászók leizzadni. Sorra kerülnek le a ruhadarabok.

Maszinak becsípődött a szakálla. Háttérben a bűntársai felnyársalva. Jajgatásukat lentről is hallottam.

Az a várakozó alak ott a kocsi mögött, az út szélénél én vagyok. Jó másfél óráig tartott a program.

Így értek le. Teljesen kidöglöttek.

Erőgyűjtés után indultunk tovább. C pontból goo.gl/maps/LqXkO A mai napi kaland most kezdődött. Részlegesen terepes szakasz következett. A D és E közti részen egy helyen egy jótakaró autós meg is állított és biztosított bennünket arról, hogy az út járhatatlan. Romániában Transzalposként járhatatlan úttal még nem találkoztam. Volt már egy két húzos szakasz máskor, de a jóakaró autós nem tudott megfélemlíteni.

Egyik helyen meg is álltunk egy szakszt és az ő eljelző tábláját lefényképezni. Jót derültünk rajta:

A táborba megint későn értünk vissza. Épp hogy jutott vacsora.

Vacsora után elmentünk Maszival a táborban levő medencébe és csobbantunk egyet. Zuhanyzóhoz képtelenség volt hozzájutni. Nyolcvan emberre volt egy. De ez mit sem változtat a lényegen. Nagyon jól esett. Talán jobb is volt és jobban is esett mint a zuhanyzó.