Takar 2014

Vasárnap, 29.06.2014

  • Ébredés...
  •   Reggel 6 felé következett egy nehézkes ébredés, de kikukkantva a házból, azt tapasztaltam, hogy mar a fél tábor ébren van és pakolászik. Összeszedtem magam, összepakoltam, találtam a kolibában kaját és aztán teával próbáltam tartani magamban a szuszt. (minek iszik aki nem bírja! ;-) ).

     

    Lánckenés után elugrottam még két kollégával tankolni, és ez nagyon bölcs döntésnek bizonyult ám! 7 után jóval elindultunk, összesen 52 motorkerékpár és egy furgon, ahova leadta mindenki az oldaldobozait, sátrait, hálózsákjait, stb. Kolomián nagyon gyorsan átkeveredtünk és a város végen megáltunk tankolni — úgy 49 en!

     

    Látván ezt én lefeküdtem a fűre a tankoló előtt és több mint egy órát lazíthattam.

    Aztán egy 100 kilométernyi aszfalt jött és maris egy vár belsőudvarában találtuk magunkat.

    Fényképezkedés és mar haladtunk is a következő látványossághoz — a Buhtiveci vízeséshez,

    ahol gyors fotó és végre jöhet a terep! 

    Sziklás, murvás elég jó minösségü utacska amin tempósan haladt mindenki. Egy eldőlés azért bekövetkezett, de gyorsan megoldódott. A további eldőlésék főként azoknál következtek be, akik nem akartak a vízbe belehajtani, és valami bűvész mutatvánnyal akartak kikerülni a pocsolyát. Ahogy haladtunk, úgy az egész csapat kezdte megszokni a körülményeket, és folyamatosan gyorsulni kezdett.

    Egy olyan úton haladtunk amit max 1 éve építettek és egy gáz kitermelési területen vezetett át.

    Ezen az úton eljutottunk a Manyavai vízeséshez,

    amit én nem akartam elhinni még a GPS-emnek sem! Ez egy nagyon szép és nehezen megközelíthető vízesés volt még nemrég, ahova mi «felülről» a hegygerincrol érkeztünk! Úgy ereztem magam mintha teleportáltak volna, képtelen voltam felfogni, hogy itt vagyok! Fényképezkedés egy 2 méteres vízesésnél,

    de valahogy nem ilyennek láttam a kepéken még régebben. Ezért felderítettük a terepet és megtaláltuk a rendeset is ami 20 méternél is magasabb függőleges szikláról zuhan alá.

    Majd elkezdtünk haladni a civilizáció felé, egy meredek sziklás vizmosáson - na ott megtorpant egy néhány csapattag.

    Egy kb 10 fős csapatban haladtam, előttem és utánam mindig volt valaki ezért igyekeztem tartani a tempót (nem lemaradni és nem elhúzni). GPS mutatta hogy jön egy kanyar, de a csapat eleje egyenesen ment tovább, ezert mar kezdtem sejteni, hogy lesz itt még program böven! Úgy 15 kilométernyit folyómederben haladtunk, ahol 30 méterenként vízátfolyások kereszteztek az utunkat. Az elején még óvatoskodva, de látván, hogy nem csúszik, folyamatosan mindenki gyorsult, a motorom alja meg szépen kattogott ahogy kell. Az egyik vízátfolyás széle nagyon meredek volt, de a tempónak köszönhetően úgy 60-al nekirongyoltam és egy nagy katt után (mindkét kerek a levegőben) földet érvén húztam neki még egy kis gázt (ahogy Regál szokta mondani) és tovább mentem. Furcsáltam, hogy nagyon gyakran kezdett ezek után kattogni az alja, de nem volt idő foglalkozni vele, mert ott loholt a nyakamon egy V-stromos srác, előttem meg egy tenerés próbált sikertelenül lerázni! Egy néhány kilométer után mar kezdtek előbukkanni a civilizáció nyomai a tükrömből meg eltűnt a suzukis kolléga. Na itt már megálltam, vártam, visszafordultam , de addig a srác már kiszedte magát és a vstromjat a bokrokból és haladt tovább! ;-)

    A faluban értük utol a csapatot és egy kereszteződésben leparkoltunk, hogy bevárjuk mind az 52-t. Na ott átvizsgáltam az aljat és észrevettem, hogy tőből letéptem a kozépsztenderemet, és csak a givi-bukocsőnek köszönhetem, hogy nem hagytam el. Úgy ítéltem meg, hogy drótozni se fogom, mert minek azt. Vártunk vagy egy órát, de a csapat vége sehol, ezért felhívtuk Igort, amikor térerőbe került, és megtudtuk, hogy «a vízpumpa ragasztáshoz bizony idő kell!».

    Mi meg addig növeltük egy kis boltocska evés forgalmat, felvásárolva a fagyi készletüket üdítőkkel. Még vagy egy órára rá megérkezett mindenki. Volt kuplung bovden szakadás, aluláda horpasztás, vízpumpa ragasztás, stb.

    4 óra felé járt az idő és a szállásig még elkellet jutnunk Kárpátalján a Dragobrátra, ami vagy 150 kilométerre volt tölünk, ezért aszfalton folytattuk tovább. Útközben volt tankolás (52 motor!), Dragobrat előtt sorkészletek féltöltése

    40 ember egy piciny boltocskában! 

    A szállásunkra még világosban érkeztünk, de a kaja még nem volt kész, ezért elmentünk motorozni!

    Az első Ukrán túrából ismert meredek kaptató aztán meg a Sztig csúcs (1704) megmotorozása.

    Kezdett szürkülni ezért néhány gyors fotó után vissza a táborba kajálni, söröket elfogyasztani és a napi élményeket megvitatni és alvás.

Statisztika

59543 hozzászólás, 299 téma

Legnépszerűbb téma: Nappali

Legpörgőbb téma: Vízpumpa és annak ja...

felhasználó

Legújabb felhasználó:

Látogatók összesen: 


Felhőkép

Kedvezményes vásárlás minden TA tulajdonosnak.