216 km

Montenegró-Albánia

  • 3.nap
  •  3.nap július 16. vasárnap 216 km

     Borus, csepergős éjszakánk volt. Az otthonról hozott kaját reggeliztük.

    Után gyorsan összecsomagoltunk és irány a határ. Ami elég közel volt a szállásunkhoz.  Szerencsére nem volt senki. Hamar átjutottunk, viszont még várakoztunk rákezdett a szemerkélő eső. Be kellett öltözni. A határon egy kockás füzetbe írták be az adatainkat. Ez akkor nem tűnt fel. Ennek pár nap múlva lesz jelentősége. Kilépésnél nem találtak bennünket a rendszerben – de erről majd később. A vasárnapi belépés sem volt szerencsés, nem volt nyitva szinte semmi. Idáig mindenhol tudtunk kártyával tankolni, illetve euróval fizetni a szállást és a vendéglátást. Albánia egészen más világ. 

    A határ után pár száz méterrel vadonatúj aszfalt következett. 2011-ben is már épült, de akkor még nagyon az elején jártak. Nekem még volt szerencsém végigmotorozni a Vermosh(Bashkimi) – Koplik kősivatagot. Kép 2011-ből:

    Igen kősivatag, mert ahogy a határt átléptük, pár km után a hegyen átkelve egy vízválasztóhoz érkezünk. A kontinentális időjárást felváltja a mediterrán éghajlat. Pár száz méter alatt mentünk ki a ködös szemerkélő esőből a ragyogó napsütésbe. A növényzet nagyon gyér. A fenyőerdő szint nem létezik, de a lombos erdő sem. Csak szárazságtűrő bokrok végtelene, pár száradó fűcsomóval. Ez az időjárás meg is maradt egészen estig.

    Kép: 2017-ből

    Az aszfaltcsík ami Vermostól Koplikig épült ki az utóbbi években igazi motoros paradicsom. Széles kanyargós és új. Forgalom egy szál sem. Ugyan is a határátkelőn teherforgalom nincs.

    Személyautóval is csak inkább az Albánok járnak át  Montenegróba. Ez az kicsivel több mint 60 km-es igazi csapatos, döntögetős útszakaszt 6 évvel ez előtt 6 óra alatt tudtuk átszelni. Ma már ehhez elég lenne 1,5 óra. De mi nem siettünk, mert út közben nagyon sok látnivaló van.

    Több helyen megálltunk fotózni – filmezni. Az út talán ha egy-két települést érint. Ugyan is ezen az útszakaszon a falvak a völgyekben vannak, míg maga az aszfalcsik a hegy oldalába faragott nyomvonalon kanyarog. Nagyon sok motorossal és kerékpárossal találkoztunk. Utóbbiak valahol a tengerpart közelében szállásolhatták el magukat. Reggel nekiindulnak észak felé és estére vissza is érnek. De több olyan kocsit is láttunk, amelyik tetején felvitték a hegyre a bicajokat és aztán onnan zúgtak le dél felé. A közbiztonsággal nem voltak problémák. Út közben még egy üvegkeretes kilátót is elhelyeztek, talán az útvonal leglátványosabb szakaszán.

    Itt volt egyedül tumultus. Nagyon sok zajos belföldi turista fényképezkedett, miközben félig eltorlaszolták a szerpentin ezen szakaszát. Leérve a tengerszinthez közeli szakaszra Kopliknál bekanyarodtunk balra Theth felé. 6 éve itt sem volt még rendes út építve. Ha jól rémlik Boge-ig tudtunk elmenni. Utána már zergetúra következett. Visszafordultunk akkor és nem mentük végig. Pedig olyan fotóink voltak már akkor is Thethről, hogy mindenképp szerettük volna megnézni azt a települést. Most viszont nagyon elszántak voltunk. Motoros cimborák, akikkel együtt nyomatjuk az év más időszakában már többen is eljutottak ide. Így aztán nem volt mese, mi is meg akartuk nézni. Elmondásuk szerint járható, de ide már csak endúróval érdemes próbálkozni. Ugyan is az utolsó szakasz murvás és igencsak zergetúra jellegű. A google mapsról még meg van a 2011-ben lementett foto, ahol a település táblát láthatólag géppisztoly sorozat luggatta. Idén is kerestem ezt a táblát, de már nem volt ott. Másik van helyette. De azért ez is ki van lyuggatva. Rövid sorozat a 7,62-esből.

    Ilyen és ehhez hasonló okok miatt gyakran éreztem azt, hogy nagyon egyedül vagyunk a nagy semmi közepén és sokszor gondoltam arra, hogy most ugranak ki elénk útonállók. Ez a Thethig vezető út is ilyen.

    Forgalom nincs rajta. Ha itt belövöldöznek bennünket a szakadékba, hónapok múlva sem találják meg a maradványaikat. Albániáról tudni kell, hogy nagyon sok kézi lőfegyver van a lakosság kezében. Ami felőlem nem is volna baj, ha nem lennének köztük banditák is elvétve. Szerencsére viszont ilyen támadásokról nem hallani az utóbbi időben. A tengerparti szakasz ilyen szempontból viszont teljesen biztonságos. Azok akik a hegyekbe vágynak és murvás utakon szeretnek közlekedni, azoknál nem árt az óvatosság még ma sem. A térkép (első fent) nyomvonalunkon látszik, hogy Thethig nem jutottunk el. A murva kb. ott kezdődik, ahol a piros jelölő van az SH21-es úton

    A kékkel jelölt út végig murvás. Még hozzá a közepesen nehézből való. Thet felé lejt ami 15 km. Mi a zöld széléhez kb 13 óra körül értünk. A terv az volt, hogy megnézzük a települést, megebédelünk majd visszafordulunk arra amerre jöttünk és elmegyünk az aznapi campingbe, Koman-ba.

    Ahogy letértünk az aszfaltról, mentünk vagy 4-5 km-t a15-ből és inkább egy félreeső tisztáson megálltunk ebédelni.

    Nem mentünk tovább, mert már nem lett volna idő visszajönni és elérni Kománba. Így a Thethi ereszkedés jövőre marad, azzal a különbséggel, hogy akkor ott fogunk aludni és csak másnak megyünk neki a Thethbők visszavezető szakasznak. Ezen a  kékkel jelölt úton egyébként nagyon  sok  a turistákat szállító terepjáró. 

    Aki autóval jön az kétszer is gondolja meg. Lapos fekvésű autóval nem szabad ide bejönni.

    A piros pöttynél van egy panoráma kilátó és egy kocsma - ennyi maradt a murvás.

    Pár év és Thethbe is aszfalton lehet menni végig.

    Mikor visszaértünk Koplikba, Shkoder felé vettük az irányt. Vasárnap volt, ami azért nem volt szerencsés, mert nem volt nyitva semmi. A valutaváltók sem. Nekünk meg egy LEK-ünk sem volt. Ráadásul tankolni is kellett volna lassan. Azt kifigyeltük, hogy a nagyobb tengerparti városok környékén lehetett kártyával tankolni, de az ország belseje felé már csak kp. S mi pont keleti irányba Kománba igyekeztünk. Shkoderban mindenképp váltani kell LEK-et. Fél óra keresgélés után találtunk is egy hétvégén is nyitva tartó váltót. 

    www.google.hu/maps/@42.0681551,19.5135638,3a,75y,286.5h,78.3t/data=!3m6!1e1!3m4!1sNnMIIGM59R__IWrzlpmvKA!2e0!7i13312!8i6656

    Könnyű megtalálni, mert ezzel a  nagy mecsettel van szemben egy mellékutcában.

    100 eurót váltottunk be fejenként. Tankoltunk és irány Koman. Kománig az út megint csak nagyon kihalt és rossz minőségű. Igaz, hogy aszfaltos, de például már személyautóval sem mennék rá, max terepjáróval. Endúrosoknak ajánlom. A rossz útminőség miatt elég sokáig mentünk. Egy városban még el is tereltek bennünket útépítés miatt. Kerültünk is.

    Alsó kép: A komani kemping krimója. A sör finom és hideg. Felette a sátorhely, a svájci csajokkal. Kocsijukon a TA matricával. Yoshi beelőzött már megint. :-) 

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

    A kománi campigbe viszont már ismerősként érkeztünk. 6 éve már jártunk itt. A szar utat és ezt a campinget Kománban azért választottuk, met innen indul a nagy komp utazás másnap reggel. A komp a Drim folyó felduzzasztott, hegyekkel körülölelt víztározóján halad. A menetidő 2,5 óra a táv 35 km. A menetjegy egy motorosnak 15 euro. (autónak 10) L Harmadszor jártam végig ezt a mesés útvonalat. Most viszont olyan történt, ami csak Albániában történhet meg. De ez már a negyedik nap esemény lesz.


Felhőkép

Kedvezményes vásárlás minden TA tulajdonosnak.