4.nap július 17. hétfő 68 km
Szinte egész délelőtt haladtunk, viszont nem kellett vezetni. Több órás kompozással kezdtünk. A következő nap előtt jól jött a pihenő nap, mert 5. nap jól bele kell majd húznunk. Nem túl sokat terveztem erre a napra, hiszen megint olyan csodás helyre érkezünk majd, mint a Valbone völgy. Ahonnan az ember nem kívánkozik el. Örül ha ott lehet és csak nézelődik. De előtte még vár a nagy komp utazás 35 km-en át és 2,5 óra ideig. Ezért aztán a koszovói kiruccanás elmaradt. Pedig közel volt a Rugova kanyon.
A komp jegyeket még a campingben megvettük előző este. Ha jól emlékszem akkor reggel 8-kor volt az indulás. A campingtől 1 km-re levő kikötőhöz egy kevés murvás úton és egy pusztulat alagúton keresztül lehet eljutni, kb. 10 perc alatt. A kikötő a vízierőmű mellett a duzzasztó tetején van. Elég szűk. Aki kiköt, az azonnal az alagútba kell hogy kiálljon a kompról, mert különben a mögötte jövő már nem tud a hajóról lejönni. Motorral persze más a helyzet. Azzal jobban lehet manőverezni. Mikor odaértünk már vártak bennünket és azonnal a hajóra gurultunk. Egy baj volt és ezért elég félelmetes volt.
Nagyon erős szél fújt. Én megkockáztatom, hogy orkán erejű. A kompunk pedig egy valódi tákolmány. Mikor az előző masszívabb után érdeklődtem, azt mondták tavaly elsüllyedt. Képzelhetitek, pedig az masszívabbnak nézett ki mint ez a szutyok. Ami házi készítésű, amit egy házi műhelyben tákoltak össze. Vaslemezekből volt összehegesztve. Ilyen jármű sehol Európában nem kapna engedélyt, hogy utasokat szállítson. Komolyan azt morfondíroztam, hogy nem megyek rá fel. Inkább megyek körben aszfalton és megkerülöm a felduzzasztott völgyet. A többiek viszont annyira be voltak lelkesedve, hogy erről szó nem lehetett. A komp azért volt nagyon félelmetes, mert volt rajta vagy 4-5 autó is és azok úgy voltak behajózva, hogy a komp nem volt kiegyensúlyozva. Az eleje és a hátulja másképp volt bemerülve. A fedélzet lejtett a tömeg irányába. Ilyen hajóban nincs. Egy rendes hajó vízszintesen süllyed a vízbe és vízszintesen halad.
A csapóhídjának oszlopa láthatólag egyszer már letört és csak úgy oda volt heftölve. A csapóhidat mozgató csörlő meg alig bírta felemelni a hidat racsnizott és csak feszült a drótkötél. Az egészet dobálta a szél és billegett. Kezdett rajtam a halálfélelem úrrá lenni, pedig még el sem indultunk. A 6 évvel ez előtt komp az rendben volt. Az nagyon hasonlított arra a mi Vácnál közlekedik. Arra még kamion is felfért. De a miénkre max 8 db személyautó. Rozafa volt a neve. Mentőmellények voltak rajta, de nem a fedélzeten, ha nem az emeleti panorámás kajütben ahol az utasok el tudtak húzódni a szél elől és ahol a kormányos is helyet foglalt.
Az első sor ülés helyén a kapitány, a második sorban már utasok, nem is volt elszeparálva. A kormányosnak Mercédesz emblémás kormánykereke volt és busz műszerfala. Indulás előtt a motorteret kinyitották, ami a fedélközben volt. Egy hathengeres diesel motor. Eléggé szar állapotban lehetett, mert indulás előtt az egyik legény akkor öntötte fel a hűtőjét hideg vízzel. Hűtősapka nem volt. Hihetetlen kaland. Kihajózás után a 100km/ó-ás szembeszél kezdte tépkedni a hajót és érezhetően visszafogta a sebességét. Ezért a 2,5 órából több mint 3 óra lett.
A nálunk gyorsabb komp is láthatóan farnehéz. Ferdén állt. Kész csoda, hogy nem süllyed el.
A végére már elég unalmas volt. Próbáltam mindig a fedélzeten maradni, ha ne tán felborulunk, tudjak menekülni. Magamhoz vettem az irataimat és az értékeimet. Telefonom nejlonba csomagoltam és a belső sebembe tettem. Soha nem lehet tudni. Ilyen is csak itt történhet meg az emberrel. Egy pár fergeteges műszaki megoldást is láttam. A többiek nagyon élvezték, mert a völgy függőleges sziklái csak 10 -15 méterre voltak a hajó oldalától néhol. Ebben a csodálatos környezetben hajóztunk, mire nagy nehezen elértünk Fierzébe. Ott partra szálltunk és irány a Valbone völgy. A kompkikötőtől a völgy bejáratáig nem szabad megállni. Bajram Curri településen pláne. Ez az egséz hajózás innen nézve nagy kaland már utólag, de akkor ott a zabszem sem ment volna fel.
Először 2010-ben jártunk itt. Akkor szabályosa menekültünk. Barjam Curriban gépfegyver ropogást hallottunk. legelőször 7 éve Józsi barátommal és két osztrák motorossal húzódtunk be a Valbone völgybe. Akkor jártunk arra életünkben először. Nagyon félelmetes volt. Utólag viszont kiderült, hogy esküvő volt valahol és azért lövöldöztek a levegőbe örömükben. De azt akkor ott mi nem is sejtettük.
A Valbone völgy viszont már akkor kezdett kiépülni. Még murvás volt. Ma már aszfaltos ez is. A megszokott szálláshelyünkre igyekeztünk. www.journeytovalbona.com/your-journey/where-to-stay/hotel-rilindja/
Mivel előre nem foglaltunk, hely az nem volt. Hiába volt hétfő. Viszont a recepciós nagyon segítőkész volt, átirányított bennünket egy a völgyben fentebb levő kevésbé ismert és eldugott helyen levő hostelbe. Prima hely volt a tarifában reggeli is volt.
Ott kaptunk vacsorát és egy hat személyes szobát, zuhanyzási lehetőséget és biztonságos parkolót a motoroknak éjszakára. Miután lepakoltuk a csomagokat és bőröndöket, elmentünk a völgy végéig motorozni, amíg az út járható volt. Igazi turista paradicsom.
Másnap a kaland folytatódik. Irány az ország déli rész. lemegyünk a tengerparta, megnézzük a kék szem forrást és megkeressük a hegyekben levő termál forrást ahol kiépített medencék is vannak.