Néra Szurdok Túra 2014. jun.19. - jun. 22

A néra Szurdok és az Alduna

  • Túrázás aszfalton és terepen

    Találtunk egy hidat, amin láthatólag évek óta nem mentek át.

Már évek óta szerepel a Néra Szurdok a bakancs listámon. Ezért úgy döntöttem, hogy megnézem közelebbről is. Ezt a helyet a leírások és a fotók alapján egy 20 km hosszú zegzugos, vadregényes és felettébb izgalmas helynek képzeltem.Mint mindig most is először az interneten néztem szét, hogy mit lehet olvasni  tudni a helyről. Sajnos nem sok minden olvasható róla. Legfőképp a lényeg nem található sehol.

A szurdoknak van egy dél-keleti bejárata  http://goo.gl/maps/DYzqm és van neki van egy nyugati kijárata http://goo.gl/maps/SAk78 – vagy fordítva. Mi most a nyugati oldalról közelítettük meg. A víz ugyan is erre – nyugat felé folyik a szurdokban.  Sasca Romana (Oláh Szászka) és Sasca Montana (Szászka Bánya) településeken át.

 Előtte egyszer kellett félreállni zivatar miatt Oravita Bánya előtt.

A Googli térképet nézve itt van a szurdok nyugati kijárathoz legközelebb szállás lehetőség.

Miért nyugat felől érkeztünk?

Mindjárt kettő nagyobbnak tekinthető panzió is van. Az egyik Szászka Bányán  a másik Oláh Szászkán http://www.cheilenerei.ro/ . Utóbbi közelebb van a szurdok bejáratához, míg az előző jóval messzebb. Bár a térképen alig pár km-ről van csupán szó. Mi a messzebb levő szállást választottuk. Ennek egyszerű oka van. Abban a panzióban volt két éjszakára szoba. A közelebbi az olcsóbb, ahol mi szálltunk meg az volt a drágább. De ez is relatív. 6300 Ft/fő/éjszaka reggelivel szerintem nem volt sok érte. http://www.rocker-s.ro/inn/ És ami a fő, a Szászka Bányai Rocker panzióban volt egy mamika, aki a konyhán dolgozott és nagyon jól beszélt magyarul. Így aztán a kiszolgálás tökéletes volt.

Azonnal meg tudtuk mondani mit szeretnénk és azt kaptuk vacsorára, amit gondoltunk és kértünk – ugyan is étlapot nem adtak. Igaz hiába is – úgy sem tudtuk volna értelmezni.

Persze ezeken kívül is találtunk szállás lehetőséget, de azok valamiért nem nyerték el a tetszésünket. Volt egy valami a rendőrség mögött, amit csak másnap vettünk észre és volt egy magánszállás Oláh Szászkán, ami szintén valamiért nem tetszett.

A panzióban volt idő felderíteni a környéket. Kérdezősködtünk a mamikától. Kiderült, hogy a lehető legszarabb helyen vagyunk - Néra Szurdok gyalogtúra szempontjából.

Ugyan is a túra a kép alapján Szászka Bányán kezdődik (piros vonal és jelzés) és oda lyukad ki 5 km után, ahonnan valójában indulni kellene. A Podul Bei-nél kellen lennünk és onnan indulni. Na de sebaj. Ötlet volt. Üljünk motorra és menjünk át Podul Bej ponthoz aszfalton 10 km-es kerülővel. Így is történt. Szerencsére a GPS ide tervez utat. Ezzel kezdtük péntek reggel. A helyszínen egy jóságos természetvédelmi őr várt bennünket és egyrészt nem lehetett tovább menni a Néra vonalában kelet felé. Pedig arra az a fekete murvás út és be is kukucskáltunk. Lehetett volna menni. Másrészt kért „belépő” gyanánt 5 lejt fejenként.

Kifizettem a 10-est, erre adott egy jegyet. Az ilyet úgy bírom. 350Ft-os stikli. Hagytam magunkat becsapni. Még örültem is – milyen leleményes. Cserébe elmondta (angolul jól beszélt) hogy van azért lehetőség, mert ha a Beu (Bég) patak mentén haladunk észak felé (legális), akkor eljutunk egy vízeséshez és egy pisztráng telepre murvás sáros úton. Úgy reméltem a pisztráng telepen talán ott hagyhatjuk a motorokat – és nem lesznek őrizetlenül. A természetvédelmi őr egyébként kapott volna még akár egy 50-est is, hogy vigyázzon a motorokra ott ahol a szolgálati helye van, de nem értettünk vele szót. Nem beszélünk annyira jól angolul, hogy megértessük vele mit akarunk. Meg különben is sorra jöttek az 5 lejes turisták, akiknek jegyet kellett adni. Mit kezdett volna a hirtelen jött ötvenesével. J Még képes és idő előtt lelép.

Elindultunk a pisztrángos irányába. Ha még értünk szar utat. Előző este, érkezésünk után 1 órával felhőszakadás volt és nagy volt sár. Csúszott is rendesen. Megérkeztünk a vízeséshez.

A pisztrángos a motorral járható út vége. Itt van egy legális kempingező hely. Természetesen infrastruktúra nélkül. Tehát ha valaki ide jön túrázni, az itt hagyhatja a holmiját, de akkor kell valaki aki feláldozza magát és nem megy el túrázni a többiekkel. A netes túraleírásoknak ez a kiinduló pontja. Akikről olvastam azok ide kocsival jöttek. Tábort bontottak, bepakoltak a kocsiba és elindultak túrázni. Aztán estére visszajöttek. De mi ezt most nem tudtuk választani, mert a motorok őrzése nem volt megoldott.

Mi viszont nem adtuk fel, ha beledöglünk akkor is túrázunk egyet gyalogosan, hátizsákosan, bakancsosan. Oláh Szászkán a falu északi határától 100 méterre a panzió udvarára bekéredzkedtünk.

A dobozokba bezártuk a sisakokat és dzsekiket. Elindultunk a piros vonal mentén. A piros vonal közvetlenül a falu szélén keresztezi a Nérát. Találtunk gázlókat,

ilyenről írnak a netes leírások, de találtunk egy hidat is.

Illetve ezt Sasa vette észre, mert én elmentem mellette. Rejtve van a bejárat a dűlő útról.

https://googledrive.com/host/0Bz6AexyP-R0ESUtPR2h2UDBzTUE/DSCF6576.AVI

Először nem akartunk rajta átmenni. Kiderült Sasa súlyosan tériszonyos. Én tudom mit jelent ez. Borzasztó. Végül aztán nem volt mit tenni. Nekivágtam először én, aztán Sasa. Sikeresen átjutottunk. Itt kezdődött kaland. Ez a térkép ez akkor nem volt velünk. Annyit memorizáltunk és tudtunk, hogy a Podul Beihez akkor jutunk el, ha a patakot követjük. Csak hogy a patak nem követhető. Jártunk ott mi mindenfelé.

Valahol a távolban ott ahol az ég alja abban a V alakú méjedésben van. na kb. oda kellett volna eljutnunk. Csak hogy ez nem jött össze. Ugyan is kb másfél óra ártéri bóklászás után feladtuk. Elkezdett az ég dörögni. Visszafordultunk és épp beértünk eső előtt a motrainkat őrző panzióba. Visszaindultunk a szállásunkra. Fiatal volt még az idő. Épp a kocsma előtt akartunk megállni sört venni, amikor sasa elcsorog mellettem és odaszól, hogy elszakadt a kuplungja. Szerencsére lendületben volt és így meg sem állt a szállíásunkig.


 

 

Szerencsére volt nálam kuplung javító szett. Így Sasa kuplungja fél órás szerelés után újra működőképes volt. Érdekessége a szakadásnak, hogy a markolatnál levő bütyök egyszerűen elporladt. Sem a huzal végére préselt bumbi, sem a furatos hengeres test nem került elő. Ezen kívül az is kiderült, hogy a komplett bowdent alig egy éve rakta be. Így azt sem lehet mondani, hogy el volt hanyagolva.

Szerelés után a nagy ijedtségre való tekintettel zuhanyzást követően elindultunk a faluba szétnézni. Előtte azonban pár szó a szállásról.

Minden szoba valamiféle stílusban volt dizájnolva. A miénk Blues szoba volt. Ami kb. annyit jelentett belsőépítészetileg, hogy az amúgy nagyon jól megcsinált szobában a TV asztal szőrös pozdorja lapból volt összeállítva, rajta valami értelmetlennek látszó grafitivel.

A folyósón több stílusú szoba is volt.

A panzió tulajdonosa egy motoros fickó volt, akivel érkezésünk után találkoztunk. Aztán eltűnt és soha többé nem láttuk. Amikor érkezett egy KTM terepmotorral jött, valahonnan a környékről, mert be volt öltözve. A srác kb. 40-45 év körüli lehetett. A konyhás mamikától tudtuk meg, hogy előtte a Harley-e volt. A recepción mindenféle érdekességek voltak kiállítva.

Egyik ez a Playboy címlap, ahol a tulaj látható két ledér nő társaságában. Eleinte abban reménykedtünk, hogy ezek a lányok biztosan benéznek valamelyik este – de nem jöttek.

 Aztán volt ott még valami. Egy szivartartó. Benne 50-100 lejes szivarokkal. Jobnál jobb minőségűek. De ha ez még nem volna elég, akkor a szivarok doboza klimatizált volt és állandó 80%-os páratartalom volt benne beállítva. Ezt az értéket folyamatosan ki is jhelezte egy digitális kütyű, ami ezt az egészet szabályozta. A számlálón ép 78,8% látható, de volt amikor ez kereken 80%-ot mutatott.

Mivel én kizárólag csak is a csanban, hevítés közben szivarozok, most ezt a fajta élvezetet kihagytam.Az udvarba egyébként csak motorosok állhatnak be. Az autósok kint parkoltak a ház előtt.

A bowden szerelés után még volt vacsoráig idő, ezért elhatároztuk, hogy gyalogosan lemegyünk a kocsmába. Ami kb. két km-re volt a panziótól.

Közben velem volt a fényképezőgép és folyamatosan fotóztam.

Azt lehetne gondolni, hogy valami háborús környezetbe cseppentünk, de nem. Ez egy lepusztult, szocializmus itmaradt bányász település.

Végül aztán elértünk a kocsmába. Azért ez is érdekes, mert itt vettem reggel egy 5 lejes normál két literes ásványvizet (kb 350Ft) Megint hagytam magam átverni. 

Most viszont már nem siettünk így megnéztük mennyibe kerül a sör. Kényelmesen leültünk egy asztalhoz és figyeltük a környezetünk.

googledrive.com/host/0Bz6AexyP-R0ESUtPR2h2UDBzTUE/DSCF6606.AVI

 Már vagy másfél órája itt üldögéltünk. Hol Sasa, hol én hoztam egy kört. De leginkább Sasa. (kurva drága ám egy kuplung javító készlet ilyen messze a civilizációtól.)

Amikor is egyszer csak megérkezett egy kvaddal a plébános. Épp időben, mert pár perc múlva elkezdett szakadni az eső és villámlott meg dörgött is.

Bársony nadrág, hosszú haj, kötött mellény, kék ing, selyem nyakkendő, makkos cipő, fos színű zakó.

 Azért gondoltam, hogy ő a plébános, mert a zakója hajtókáján egy kereszt volt kitűzve. Sört nem is ivott, csak osztotta az észt és nagyon magyarázott a többieknek.

Kávét is ittunk. Valamilyen asztali automatából jött. Sajátosan működött, a pénzt oda kellett adni a boltos néninek. Azt ő jól berakta a pénztárba, majd egy bejáratott mozdulattal megnyomott egy gombot a gépen. Volt rajta vagy 10 gomb, de ő azonnal tudta, mi melyiket szeretnénk.

Épp időben értünk vissza a vacsorához. Előző nap micset kértünk. Ma pedig azt gondoltuk, ki, hogy fokhagymás flekkent csináltatunk a mamikával. Nem is csalódtunk. Nagyon finom volt.

Szombat reggel felkeltünk, megreggeliztünk. Kifizettük a szállást. Összepakoltunk. Búcsúzóul a számla mellé, mert azt is adtak. Kaptunk egy-egy direkt a jóvendégeknek készített rockandroll CD-t. Amit láthatólag a tulaj csináltatott. Elraktam, majd otthon meghallgatjuk alapon.

Beírtam a GPS-be Herkulesfürdőt úgy, hogy Újmoldován keresztül menjünk. Na ekkor még nem tudtam, hogy a délelőtt nem úgy fog alakulni, mint azt ahogy elterveztem.

http://goo.gl/maps/S0pfm

A google maps többet tud, mint a GPS-em. A melléklet linkből ez már látszik. Petrilován keresztül nem tervez.

Az történt ugyan is, hogy kiérve Néra Szlatináról bevitt a GPS-em Petrilova irányába balra. Gyanus volt, mert nem erre jöttünk két napja, de láttam a GPS szándékát. Talált egy rövidebb utat, az 57-es útra, ami ugyebár levitt volna Újmoldovába. A lefordulásnál a kereszteződésnél egy fatelep volt. Ide hordták a rönköket. Na de honnan? Akkor fel sem fogtam, hogy onnan hordják ahova most mi befordultunk. Az ilyen apró közvetett jeleket az ember észre sem veszi, csak miután megszívta – áll össze a kép. Akkor meg már késő.

Még az sem volt gyanús, hogy Petrilova előtt az aszfalt is elfogyott. Átmentünk a településen. Hatalmas pocsolyákon, dagonyákon és gödrökön keresztül mentünk. Mindaddig, amíg egyszer csak a GPS-em azt mutatja egyenesen tovább az 57-es út felé – miközben egy 90 fokos bal kanyarban voltunk. Nagyon egyértelmű volt, menjünk az úton. Megyünk megyünk, már vagy 8-10 km, mikor is elérünk Petrilovától délre egy hídhoz. Igen a Néra hídja volt.

Bár Sasa azt mondta, hogy menjünk csak tovább, már túl sokat jöttünk. Végül is az út nem volt túl vészes. Voltak benne dagonyák, csúszós saras helyek, de nyomvályúk nem nagyon.

A híd előtt és utána is találkoztunk erdőirtással. Szombat lévén azonban nem dolgoztak.

Míg nem aztán elértünk idáig.

Itt leszálltam és előregyalogoltam. Egy kaptató következett. Az út erősen beszükölt és olyan mély nyomvályús szakasz kezdődött, hogy azt ezekkel a műanyag dobozokkal nem lehet biztonságosan megtenni.  Elkezdtem átkozni azt a pillanatot, amikor a dobozokat felraktam. Ráadásul aszfaltos kerekekkel voltam. Elkezdtünk tanakodni és arra jutottunk, hogy meg kellene fordulni. A helyzetünket akkor behatárolni elég nehéz volt. Én mondtam sasának, hogy szerintem kb 5 km-re lehetünk onnan ahonnan reggel elindultunk.

http://www.everytrail.com/view_trip.php?trip_id=2832777

A link alatt ki lehet nagyítani meddig jutottunk ezen a részen a Nérához képest.

Nem vagyok róla meggyőződve, hogy biztosan a reggeli kiindulási ponthoz jutottunk volna. Talán Carbunari lett volna a cél, ha út közben nem térünk le másik irányba. Mert innen a műhold nézetű képről már tudtam volna merre kellett volna menni.

A híd előtt közvetlen is volt egy út Citimir irányába. Talán ott kellett volna lefordulni. De mi inkább a hidat választottuk, mert bár nem jártak rajta, a híd melletti út sem volt járva és keskeny is volt. No meg sáros.

Ez a kis kb oda vissza 35 km elég volt ahhoz, hogy mire kiértünk az aszfaltra, a fatelepre, teljesen összeállt a kép. Ne menj olyan mellékútra, ami fateleppel kezdődik !  Pláne vizes időben.

Kiérve az aszfaltra, ráfordultunk az Újmoldova felé vezető útra. Egy jó minőségű és kanyargós út következett. A távolban Újmoldova:

A

Az aldunán most járatm harmadszor. Viszont egészen más a látványosság, mint a másik irányból. Ugyan is eddig mindig Orsova felől jöttünk végig. Például ez a panorámakép nem állít meg Orsova felől, mert a hátunk mögött tűnik fel és kb. 20 másodperc után semmivé válik. Igen, az ott, az a szűkület a Kazán szoros.

A hely érdekessége, hogy sehol nincs a parton gátrendszer, hiszen a Vaskapu zsilip állandó vizszintet biztosít már Újmoldovánál is.

 A szerb oldalon érdekes alagútrnszereket lehetett látni. Talán egyszer érdemes lenne azt aoldalt is végigjárni.

Micsezni természetesen szerettünk volna és bár több helyen is láttunk lehetőséget, mi még is ezt kerestük. A hely sokaknak ismerős, a legutóbbi Cserna túráról. Akkor is itt ettünk. Jó hely. Ott derült ki, hogy a pincér magyarul is beszél.

Sasa a micset várja:

 Kaja után már nem volt messze Herkulesfürdő. Itt viszont bajba kerültünk. nem találtunk egykönnyen szállást. Túl nagy volt a választék, de olyan ahol a motorok éjszakára zárt udvarba kerüljenek - szinte alig volt. Végül ennél maradtunk.

 Nem voltdrága, de cserében jó sem volt. Konyhája nem volt. A krimója 22 órakor bezárt. (még jó hogy elmentünk sörért korábban). Ezen kívül egy kiccskavalkád.

Viszont voltak társak. Kvadosok Petrozsényből. Este nem csak reggel találkoztunk velük. Valószínű ők a cserna völgyén keresztül jöhettek idáig.

A város nem sokat, szinte semmit nem változott azóta mióta ott jártam.

Este elmentünk vacsorázni, de nem lett belőle semmi, nem találtunk olyat helyet, ahova be tudtunk volna ülni. Nem beszéltük a nyelvet és félő volt, valami olyat hoznak ki, amit nem ettünk volna meg. Így aztán a hozott késztelből konzervet melegítettünk aznap este, és arra ittuk meg a városban beszerzett sört.

Műásnap reggel szépen felkeltünk. Tankoltunk és szép komótos tempóban (80 km/ó) csorogtunk a magyar határig. Sasát még Szegeden kikíséret a 47-es út kezdetéhez és búcsút vettünk egymástól. 

Én jól érerztem magam, mert bár tervezett volt minden előre, azért értek bennünket meglepetések és izgalmas kalandok.

Kössz a túrát, a sok közös emléket Sasa !!

A túra videója: www.youtube.com/watch

Statisztika

50029 hozzászólás, 232 téma

Legnépszerűbb téma: Nappali

Legpörgőbb téma: Erdélyi Szigethegysé...

felhasználó

Legújabb felhasználó:

Látogatók összesen: 


Felhőkép

Kedvezményes vásárlás minden TA tulajdonosnak.