Eredetileg ezt napot a maga 330 km-vel egy könnyített napnak szántam az elsőnapi 730-hoz képest. Nos ez nem így volt.
Debari tórendszer után,
Strugába érve
az Ohridi tavat elhagyva Makedóniában és az egész albán területen változatosabbnál változatosabb utak váltották egymást. Az Ohridi tó albán oldalról:
Este felé a görög szakasz adott némi felüdülést, ahol kifogástalan minőségű volt az aszfalt.
Az Ohrid tavat elhagyva találkoztunk Helmuttal, az osztrák Suzukissal, akivel a határon beszélgettünk várakozás közben. Kiderült, hogy 3 hete van úton és épp Teheránba tart. Ez elég nehezen volt hihető, mert mindössze egy hengertáska volt nála. Albán tapasztalatai kedvezőek voltak. Igaz minden alkalommal hotelben szállt meg.
Mali Vlaj után léptünk be Albániába. A határtól pár száz méterre már is feltűntek a volt Jugoszláv határ felé néző erődrendszer betonbunkerei.
Ezekről a bunkerekről előzetesen sokat hallottam és olvastam, de azt hittem nem fogunk látni egyet sem. Rengeteg volt. Sőt – felfedeztünk egy U boat bunkert is Vlor és Sarande közt a tengerparton az egyik hegy oldalában. De erről majd később.
Pogradec volt az első nagyobb Albán város, amin keresztül mentünk. A totális közlekedési káosz jellemezte leginkább. Sehol egy útjelző tábla, egy közlekedési lámpa. Mindenki dudál és turakszik. Rengeteg a gyalogos. Nőket alig látni. A férfiak nagyon rossz kinézetűek. A házak lepusztultak, a mély szegénység és a munkanélküliség tapintható. Nem mertünk megállni sehol és ez igaz volt egészen a görög határig. Bár a gyerekek végig lelkesen integettek mindenütt. Az emberek arcából nem sok jót olvastam ki. Nem adtunk alkalmat, hogy kiderüljön, mit szólnak az idegenekhez. Közvetlen kontaktusra nem került sor. Benzinünk elvileg egészen Sarandeig elég, ott pedig tudtuk, hogy más – fejlettebb és európaibb környezet vár bennünket.
Podegracot elhagyva viszont a táj egyre vadabbá vált. A Podegrac – Leskovik út életem egyik legvadregényesebb és legkalandosabb útvonala volt.
Soha nem látott rossz minőségű utak, földcsuszamlások nyomán eltűnt utak, murvások, havas hegycsúcsok, mély szakadékok, dübörgő patak által formált szurdokok, és ezek partján futó utak, különleges egy nyomtávos hidak. Érintetlennek tűnő természet.
Bár a lakott területek környékén sajnos azt látni és egész Albániára igaz, hogy a kommunális szemetüket a városon – településen kívül a folyómederbe öntik.
Ami egész egyszerűen borzasztó. Ezeken a helyeken gyakoriak a tüzek. Az egész albán szegény vidéket a szemétszag és a füstölgő illegális szeméttelepek jellemzik. Már késő délután volt mikor átléptük a görög határt.
Egy útszéli Motelban aludtunk. A görög gazdasági válság tapintható volt. A Motel és közelben lévő vendéglő pang az ürességtől. 25 euróért aludtunk fejenként reggelivel. A szoba erkélyére egy cseresznyefa ágai lógtak be. Épp érett a gyümölcs.
